1A nap ragyogóan és aranylón kelt fel a Green Hill Zóna felett, smaragd és arany árnyalatokba festve a hullámzó réteket. Sima pályakil loopjai kígyóztak végig a dombokon, akár alvó szalagok, míg apró kék virágok bólogattak a meleg reggeli szellőben. Ez volt a legszebb hely a világon – Sonic, a sündisznó, minden egyes fűszálat imádott itt. Sonic a legmagasabb dombtetőn állt, piros cipője a puha fűbe süppedve
2, és élénkzöld szemével pásztázta a láthatárt. Kék tüskéi megcsillantak a napfényben. Elmosolyodott, azzal a híres, mindent eláruló mosolyával: ma nagyszerű nap lesz, ezt biztosan tudta. Ekkor mély, gépies morajlás hangzott fel a réten át – a hang megremegtette a harangvirágokat és pillangókat kergetett fel az égbe. Sonic fülei felkapták a zajt. Ez a hang sosem jelentett jót
3. Magasan az égen, Dr. Eggman lebegett piros, gömb alakú Egg Mobiljában, hatalmas bajsza gúnyos mosolyra görbült. Lent, a réten katonás sorban vonultak a robotok, acélketreceikben apró állatok remegtek, rémült szemekkel. „Most már senki sem állíthat meg!” üvöltötte Eggman, nevetése mennydörgésként visszhangzott a dombokon. „A Green Hill Zóna összes állata az én gépeimet fogja hajtani
4, és az a bosszantó sündisznó semmit sem tehet ellene!” De még mielőtt szavai elültek volna, Sonic már meg is indult – kék villámként száguldott le a dombról, a szél süvített a füle mellett. Sonic a pálmafa alatt szerelő Tails-nél állt meg. Miles „Tails” Prower nagy borostyánsárga szemekkel nézett fel rá, két bozontos farka vidáman lengett mögötte
5. "Eggman robotjait figyeltem a szkenneremen," mondta Tails, és felemelt egy villogó kis készüléket. "Három csoportban szétszóródva járőröznek a zónában!" "Három csoport?" kérdezte Sonic, miközben az ujjait ropogtatta. "Akkor szerencse, hogy hoztunk erősítést." A piros csíkos szurdok falának kanyarjában ekkor bukkant fel Knuckles, a hangyász-sün, karba tett kézzel, ringó raszta tincsekkel. Tüskés öklei feszültek, ibolyaszemével határozottan pásztázott
6. "Már felfedeztem egy rakás robotot a vízesésnél," mondta rekedten. "Rákrobotok. Rengeteg." Sonic a barátaira mosolygott. "Knuckles, tiéd a vízesés. Tails, repülj a magasból, és jelezz, ha kimarad valami. Én majd végigmegyek a főúton középen." Ránézett mindkettőjükre. "Készen álltok?" Sonic kilőtt, mint egy kék üstökös
7. Átszáguldott a hurkos pályán, lába elmosódott csíkká vált a szélben. Egy sor Moto Bug robot zörgött a dombok útján – ki sem tudtak térni előle. Sonic szoros gömbbé kuporodott, spin-dash-el átszáguldott rajtuk, szikrákban és forgó csavarokban hullottak szét. Az acélketrecek kipattantak. Tucatnyi nyúl és mókus gurult elő, vidáman pislogva a napfényben. "Szabadok vagytok
8!" kiáltotta Sonic, máris futott a következő célpont felé. A vízesésnél Knuckles szembenézett a Rákrobotok falával — óriási, csattogó ollós, fémtetejű gépekkel. Knuckles azonban egy pillanatig sem habozott. Megvetette a lábát, visszahúzta öklét, és akkorát odasózott az első rákrobotnak, hogy az pörgő-forgó mozdulattal csobbant a vízesésben. Egyiket a másik után zúzta össze szikrázó roncsokká
9. Ekkor a ketrecek kinyíltak, egy rakás kis sün és madár ugrándozott ki, vidáman csipogva. Knuckles rájuk nézett, arcán egészen lágy mosoly suhant át, ahogy halkan megszólalt: „Most már biztonságban vagytok.” Magasan fent, Tails helikopterként pörgette két farkát, átrepült a zóna felett. Az utolsó csapatot is megtalálta – Buzz Bomber robotok lebegtek a levegőben, alattuk ketrecek lógtak. Tails behúzta farkát
10, lemerült, és egyenként kapta ki a ketreceket a levegőből, majd óvatosan a földre tette mindet. Ezután visszafordult, farkával forogva szétkergette a Buzz Bombereket minden irányba. „Megvagyunk!” kiáltotta Tails fel, sugárzó arccal, miközben apró madarak repültek ki a ketrecekből, körözve a napfényes égen. Eggman eközben az Egg Mobiljában tajtékzott
11. Arca olyan vörös lett, mint a kabátja. „LEHETETLEN!” üvöltötte, püfölve az irányítópanelt. „Ha harcot akartok, azt is kaptok!” Az Egg Mobil alján kinyílt egy ajtó, s hatalmas gép zuhant alá – az Egg Roller, egy óriási, tüskés gömb, akkora, mint egy ház, dübörögve gurult végig a Green Hill Zónában. Megrázkódott a föld, a fák hajladoztak, a kiszabadult állatok ijedten menekültek
12. Sonic megállt, felpillantott az óriási gépre, ami a rét felé robogott. A mosolyából egy pillanatra sem vesztett. Tails mellette landolt. Knuckles is odarohant, öklét ropogtatta. „Együtt?” kérdezte Sonic. „Együtt,” bólintott Tails és Knuckles. Ennél több szó nem is kellett. Sonic beindította a spin-dash-t, összegömbölyödött. Tails rákapaszkodott, két farkával még nagyobb lendületet adott,
13így ketten együtt forogtak kék örvényként. Knuckles magasra ugrott, hatalmas ökleivel a gép világító gyenge pontját célozta meg az alján. A három barát egyszerre csapott le. Szikrák villantak fel, a levegő fényárban úszott – az Egg Roller hangos robajjal darabokra hullott. Eggman Egg Mobilja hirtelen felröppent, háromszor is pörgött vadul,
14, majd egy tűzijátékhoz hasonló íven repült el messze, a horizont mögé. Eggman dühös kiáltása egy halk vinnyogássá halványult, ahogy eltűnt. „ÁTKOZOTT SÜNDISZNÓÓÓÓÓ!” A környék elcsendesedett – és a Green Hill Zóna állatai elözönlötték a három barátot, boldog csipogással, ciripeléssel és tapsolással. Egy kismadár leszállt Sonic
15orra hegyére. Most, kivételesen, a világ leggyorsabb sündisznója tökéletesen mozdulatlan maradt. A Green Hill Zóna tündökölt a délutáni fényben, minden fűszál ragyogott, minden virág bólogatott a szélben. Sonic nevetett – nagy, meleg, igazi nevetéssel. Tails is kacagott, két farka boldogan pörgött. Knuckles is valódi, széles mosolyt villantott – s az már igazán különleges látvány volt. Sonic szélesen kitárta a karját
16, végigpillantott a csillogó dombokon, majd barátaira nézett. „Holnap is?” kérdezte. Tails elmosolyodott. „Mindig.” Knuckles csak vállat vont – de a mosoly az arcán maradt. Egy újabb kiáltással és kék villanással Sonic, a sündisznó, már újra útra kelt: száguldott a hurkon át, hátán a széllel, társai oldalán, s az egész Green Hill Zóna aranylóan ragyogott a napfényben.
