1A reggeli ég fényes és kék volt, amikor Chase és Skye együtt kocogott fel a füves dombösvényen. Az előttük lévő lejtő széles, zöld és tele volt lengedező fűvel.
2Whoooosh! Egy széllökés felkapta a száraz leveleket, és azokat épp a kölyökkutyák friss mancsnyomai fölött pörgette el.
3"El van takarva a nyomunk!" vakkantotta Chase. Megjegyzett három olyan tereptárgyat, amit nem fújhat el a szél: egy mohás sziklát, egy megdőlt hajtást és néhány fehér vadvirágot.
4Whoooosh! Egy még erősebb széllökés gördült végig a domboldalon, nagy zöld hullámokban fodrozva a hosszú füvet.
5Skye felugrott a gerincre. Fentről egy nyugodt, ezüstös sávot látott a mozgó füvek között. "A kilátó arra van!" csiripelte.
6Együtt folytatták az utat. "Szikla — pipa! Hajtás — pipa! Virágok — pipa!" szólt Chase, miközben Skye a füvet figyelte.
7Egy harmadik széllökés aranyszínű, táncoló levelekkel ölelte körbe őket. Chase lehajtotta az orrát. Skye laposra simította a füleit. Négylábuk stabilan lépdelt tovább.
8Végül megtalálták a nyugodt kilátót: egy kerek, rövid füves foltot a szeles rét gyűrűjében. Alattuk a völgy csillogott.
9Amikor ideje volt hazamenni, Chase fordított sorrendben mondta a tereptárgyakat: "Vadvirágok! Hajtás! Szikla!"
10Skye a gerincen haladt, és minden fűhajlást leolvasott. A mancsnyomok továbbra is rejtve maradtak, de a társaknak nem is volt rájuk szükségük.
11Mire leértek az aljára, a felhők már rózsaszínűek lettek. Chase kikapott egy levelet a sapkájából, Skye pedig egy apró tüsszentést eresztett el.
12Mögöttük a domb magas és békésen állt. A hosszú fű sóhajtott az utolsó, puha szellőben. Whoooo…
