1A Habcsók-hegy tetején élt egy kicsi sárkány, akit Parázskának hívtak. Minden este az összes többi sárkány összegömbölyödött és lehunyta a szemét. De Parázska pocakjában egy apró meleg szikra mindig világított tovább.
2"Nem tudok aludni," suttogta Parázska. "A szikrám túl fényesen ragyog." Olyan volt, mint egy pici narancssárga csillag a bordái alatt, mely táncolva vibrált, míg a többiek már álmodtak.
3Így hát Parázska lábujjhegyen elsétált alvó családja mellett, ki a hűvös éjszakai levegőbe. Fölötte a csillagok lassan pislogtak, mintha ők maguk is álmosak lennének.
4Először egy nagy szemű bagollyal találkozott. "Te hogyan álmosodsz el?" kérdezte Parázska. "Három lassú levegővétellel," huhogta a bagoly. Parázska mélyen belélegzett... és kifújta... be... és ki... be... és ki.
5A szikrája kicsit szelídebb lett, mint egy halkra állított lámpa. De még nem aludt ki. Így Parázska tovább sétált a csendes ösvényen.
6Ezután egy csigával találkozott, aki egy apró lámpást cipelt. "Te hogyan álmosodsz el?" kérdezte Parázska. "Egy otthonos helyet képzelek el," mondta a csiga. Parázska maga elé képzelte a meleg fészkét, és anyukája puha szárnyát, ahogyan betakarja.
7A szikrája még szelídebbé vált, mint egy függöny mögötti gyertya lángja. De még mindig nem aludt ki. Parázska tovább sétált egészen a domb tetejéig.
8Ott fent találta a Holdat, kerek és kedves mosollyal. "Te hogyan álmosodsz el, kicsi sárkány?" kérdezte gyengéden a Hold. "Nem tudom," felelte Parázska. "A szikrám egyszerűen nem alszik el."
9A Hold ezüstösen elmosolyodott. "A te szikrádnak nem kell kialudnia, Parázska. Csak kicsivé kell zsugorodnia. Egy szikra, ami egész éjjel melegen pislákol, pontosan úgy álmodik egy sárkány."
10Így Parázska összegömbölyödött a csillagok alatt. Három lassú levegőt vett, és elképzelte otthonos fészkét. A szikrája apró és meleg lett, egészen halk fényt árasztott – és Parázska végül a legboldogabb sárkányálomba szenderült. Jó éjszakát, Parázska. Jó éjszakát.
