1Nagyi Jo egy halom anyagdarabot terített szét a konyhaasztalon. Voltak ott négyzetek és háromszögek, csíkos és pöttyös darabok, suttogás-puha és papírzacskó-rideg anyagok is. "Mindegyik darab," mondta Nagyi Jo, „olyan helyről származik, amit szeretünk.”
2Amara felemelt egy kék-fehér kockás anyagot. Enyhén valami meleg, fűszeres illatot érzett rajta. "Ez Desmond nagybácsi régi kötényéből van,” magyarázta Nagyi Jo. „Minden vasárnap jollof rizst főzött benne. Már a bejárati lépcsőről hallani lehetett a fortyogó fazekat.” Amara óvatosan tette le, mintha még most is forró lenne.
3A következő darab sárga kordbársony volt, puha és picit elvásott az egyik sarkánál. Nagyi Jo végigsimította az ujjával. "Ezt Priya néni küldte. Ez abból a párnahuzatból való, amin az olvasószékében ülve tartott téged az ölében, és mindig három, aztán négy, aztán öt mesét olvastatok, mert te folyton azt mondtad, még egyet." Amara elnevette magát. Még most is ezt mondja.
4Volt ott egy sötétzöld gyapjúcsík, ami korábban egy sál része volt. „Ezt Kweku papa viselte a kompon,” mondta Nagyi Jo, „azon a reggelen, amikor anyukádat először hozta haza a szigetről. Azt mondta, akkor nagyon csípős volt a tengeri szél.” Amara az arcához nyomta a gyapjút. Szúrós volt, de ez egyáltalán nem zavarta.
5Egy apró piros háromszögön pici fehér kottajelek díszelegtek. Nagyi Jo a fény felé tartotta. „Ez az unokatesód Leila lakásának függönyéből van – abból, ami a zeneiskola felett volt. Minden este átszűrődött a skálák hangja a padlón keresztül. Leila szerint olyan volt, mintha egy dalban lakna.”
6Amara elkezdte a foltokat az asztalon rendezgetni, mintha egy olyan kirakóst rakna ki, amiben több jó megoldás is lehet. Volt ott krémszínű vászon abból a terítőből, amin Nagyi Jo gyerekkorában megtanulta hogyan kell gombócot gömbölyíteni. Volt egy puha szürke flanel, azokból a pizsamákból, amiket Amara az apukájánál viselt, amikor esténként kanapéfészket csinált neki, mert még nem volt kész a régi szobája. Ott volt a narancs színű pamut, egy nagy, nyugati utazásból, amikor a napkalap kétszer is elrepült, és mindkétszer nevetve futottak utána, míg el nem kapták. Minden darab pici, és egyik sem volt egyforma.
7"Nagyi Jo," szólalt meg Amara, „ezek mind olyan különbözőek. Nem lesz fura így együtt?” Nagyi Jo befűzte a tűjét, és leült mellé. „Nézzük meg együtt.”
8Lassan kezdtek el varrni. Először Nagyi Jo keze irányította Amaráét, aztán elengedte. A kék-fehér kockás anyag a sárga kordbársony mellé került. A zöld gyapjú a piros függönydarab mellett talált helyet. A szürke flanel a narancs napkalap mellé simult, a krémszínű vászon pedig mindegyiket, mint egy nyugodt kéz, összetartotta a közepén.
9Amikor Amara felemelte a kész négyzetet – ez volt csak az első, amit még sok fog követni – egyszerre látta Desmond nagybácsi konyháját és Priya néni olvasószékét. Látta a kompot, a felcsendülő zenét, a kanapéfészket és a kergetett kalapot is, mindet egyetlen pillantással, anélkül hogy választania kellene közülük. „Nagy,” mondta halkan, pedig a négyzet csak akkora volt, mint egy párnahuzat.
10„Még nagyobb lesz,” felelte Nagyi Jo. Odakint az alkonyat arany fényt szórt be az ablakon, és valahol az utcán egy ajtó csapódott, egy hang szólt valakinek, és egy pillanatra olyan volt, mintha minden otthon egyszerre lenne jelen.
