1Réges-régen, egy végtelen égbolt alatt élt egyszer egy kedves ember, akit Noénak hívtak. Noé nagy szívvel, erős kezekkel és szeretett családdal élt, akiknek mindent odaadott. Minden reggel kilépett a házból, mélyen beszívta a friss levegőt, és hálát adott a körülötte lévő gyönyörű világért.
2Egy csendes estén, amikor a csillagok egyenként felragyogtak az égen, Noé valami különöset hallott — egy lágy, biztos hangot, melegséggel teli sugárzást. Ez volt Isten hangja. 'Noé,' szólt a hang, 'szeretném, ha valami igazán nagy dolgot építenél.'
3Isten azt mondta Noénak, hogy egy hatalmas fából készült bárkát kell építenie – egy olyan nagy hajót, amelyben elfér Noé családja és a föld összes állatából kettő-kettő. Noé figyelmesen hallgatott minden szóra. Nem aggódott. Nem kételkedett. Csak bólintott, és azt mondta: 'Megteszem.'
4Másnap reggel Noé kézbe vette a szerszámait. Kopogott, fűrészelt, dolgozott: kop-kop, fűr-fűr! A fiai segítettek fát vágni és deszkákat emelni. A felesége friss vizet hozott inni. Együtt dolgoztak hajnalhasadástól alkonyatig, napról napra.
5Lassan egyre magasabb és szélesebb lett a bárka. A hatalmas fa falak olyan magasra nőttek, mint egy kis hegy. A szomszédok odajöttek, nézték és csodálkoztak. 'Mi lehet ez az óriási valami?' – kérdezték.
6De Noé csak mosolygott, és csendben tovább dolgozott.
7Aztán, egy fényes reggelen csoda történt. Megjelentek az állatok — kettesével, ahogy Isten ígérte. Először a nagy szürke elefántok érkeztek, puha léptekkel haladtak fel a rámpán, ormányukat üdvözlésképp lengették. Aztán jöttek az aranyszínű oroszlánok, egymás mellett lépdeltek, büszkén tartva a fejüket. Mögöttük két pelyhes nyuszi ugrándozott, kíváncsian szimatolva. Zsiráfok nyújtóztatták hosszú nyakukat a bejáraton át. Zebrák emelték a lábukat, csíkos bundájukat mutogatva.
8Mindenféle színű madár suhant és röpködött be a bárkába. Papagájok, bagolyok és két szelíd fehér galamb is beköltözött a gerendák közé. Békák ugráltak, teknősök cammogtak, és az utolsó pillanatban két apró katicabogár is berepült, még éppen a zárás előtt. Minden állat megtalálta a helyét.
9Noé felesége minden állatnak ennivalót és friss vizet készített. Noé fiai puha, illatos szénát terítettek a földre.
10Noé végigsétált a bárkán, az orrtól a tatig, és amikor látta, hogy minden teremtmény biztonságban pihen, elmosolyodott – olyan boldogan, ahogy még soha addig.
11Aztán eleredt az eső. Először csak egy csepp, aztán még egy, majd az égbolt teljesen kinyílt, és özönleni kezdett a zápor. Távolban megdörrent a mennydörgés. A nagy bárka recsegett-ropogott, majd finoman megemelkedett. A bárka ringani kezdett – és mindenki biztonságban volt.
12Negyven nap és negyven éjjel esett az eső. Bent a bárkában Noé mesélt, a gyerekek játszottak, az állatok pedig álmos, békés csendben pihentek. A galamb lágyan turbékolt fent, éjszaka mindenki az eső halk kopogását hallgatta a fa tetején – mint egy kedves altatódalt.
13A negyvenedik napon elállt az eső. Csend lett mindenhol. Noé felmászott a legmagasabb ablakhoz, és kinézett. Amerre csak nézett, vizet látott – csendes, ezüstös vizet, ameddig a szem ellátott. Lélegzet-visszafojtva várt. Noé kiküldte a fehér galambot az ablakon át, hogy keressen száraz földet. A galamb messze repült, keresett-kutatott a víz felett.
14Este a kis galamb visszaszállt – és a csőrében egy friss, zöld olajág volt.
15'Föld!' – kiáltotta Noé, és az egész család ujjongott. Az állatok is örvendeztek — oroszlánok üvöltöttek, elefántok trombitáltak, mindenki hangosan ünnepelt. A bárka ajtaja kitárult, és az összes élőlény, kettesével, kilépett a friss, új világba. A föld esőillatú volt, tele új kezdetekkel.
16Noé letérdelt a puha földre, és szívből adott hálát. És akkor — ó, akkor — Isten megfestette a legcsodásabb dolgot az égre. Egy hatalmas szivárvány ívelt egyik földszéltől a másikig, ragyogva piros, narancs, sárga, zöld, kék és lila színekben. 'Ez az én ígéretem nektek,' szólt Isten szelíd hangja. 'Gondoskodás, remény és szeretet ígérete — neked, családodnak és minden élőlénynek a földön.' Noé a szivárványra nézett, és tudta a szívében, hogy ez az ígéret soha, de soha nem múlik el. És valóban — soha el nem fakul.
