1Málna Maci fiatal, barna medve volt, kerek fülű és négy mancsú, s ő még egyáltalán nem volt álmos. Odakint a barlang előtt már leszállt az este, halk és sötét, mint egy takaró, amit a hegyekre terítettek. Málna lábujjhegyen odaosont a bejárathoz, és beszippantotta a hűvös levegőt. – Megszámolom a csendes dolgokat – morogta magának, nagyon halkan. Egy.
2A patak a kövekkel beszélgetett – ssss, ssss, ssss – folydogált a sötétben. Málna mindkét fülével figyelt. Egy csendes dolog. Kettő.
3Egy levél elengedte az ágat, és nesztelenül hullott lefelé, lefelé, lefelé. Málna nézte, ahogyan földet ér. Két csendes dolog. Három.
4A magas fenyőfák halkan ringatóztak, és a tűlevelek között a szél susogott – úgy, hogy szinte alig lehetett hallani. Három csendes dolog. Négy.
5Egy moly csukogatta selymes szárnyait egy öreg tuskón. Egy hangja sem volt. Négy csendes dolog. Öt.
6A hold előbújt a felhők mögül, és ezüstösen megvilágította a mohos földet. Málna pislogott rá. Öt csendes dolog. Hat.
7Egy béka mozdulatlanul ült a nádasnál. Nem ugrott el. Nem kuruttyolt. Csak ült ott. Hat csendes dolog. Hét.
8Málna visszasétált a barlangba, és mancsai alatt a száraz levelek halkan roppantak, ropp, ropp, ropp. Hét csendes dolog. Nyolc.
9A barlang végében Mama Maci aludt, oldala lassan emelkedett és süllyedt, emelkedett és süllyedt. Nyolc csendes dolog. Kilenc. Málna odabújt hozzá, és érezte anyukája szívdobbanásának mély, puha lüktetését az arca alatt. Kilenc csendes dolog. Tíz.
10Mélyen beszívta a levegőt – lassan – majd kifújta – lassan –, és hallgatta, ahogy saját lélegzete is csendes lesz, akár egy felhő. Tíz csendes dolog. Málna szeme lecsukódott. Mind a négy mancs elcsendesedett. Kint a patak tovább beszélgetett a kövekkel, a moly ült a tuskón, a hold csak világított, és világított, és világított.
